F1 Retro/Mexikói GP 1990: Prost és a Ferrari szenzációs győzelme

A Magyar Nagydíj előtti napokban jelentették be, hogy a száguldó cirkusz jövőre, 23 év szünet után visszatér Mexikóba. Ebből az alkalomból felütöttük az F1-es archívumot, és kiragadtuk az egyik legizgalmasabb F1-es futamot, amit a Rodríguez-testvérekről elnevezett pályán tartottak: az 1990-es Mexikói Nagydíjat.

Az 1990-es Mexikói Nagydíj rajtja: itt még Patrese vezet a két McLaren-Honda előtt

Huszonnégy évvel ezelőtt a McLaren-Honda, a Williams-Renault és a Ferrari számított a legerősebb csapatnak, de a Benetton is egyre gyakrabban szólt bele a pontszerzésért folyó csatákba, köszönhetően a Ferraritól elcsábított főtervező, John Barnard új autójának. A McLarennél a második világbajnoki címéért hajtó Ayrton Senna és Gerhard Berger, a Ferrarinál a vb-címvédő Alain Prost és Nigel Mansell, a Williamsnél a veterán Riccardo Patrese és Thierry Boutsen, a Benettonnál a fizetését a megszerzett vb-pontok után kapó Nelson Piquet és Alessandro Nannini tekerte a kormányt. Dúlt a gumiháború: noha a nagyobb csapatokat a Goodyear látta el „fekete arannyal“, a Pirelli által felszerelt közepes- és kiscsapatok gyakran okoztak meglepetéseket, főleg a kvalifikáción.

Senna tortát kapott a McLarentől 100. GP-je alkalmából – ami aztán a csapat koordinátora, Jo Ramírez fején landolt…

Mexikóvárosban 1986 óta tartottak újra futamokat a 4,421 kilométeres Hermanos Rodríguez pályán. Az aszfalt huplis volt, a magas szegélykövek kirázták a versenyzők fogtömését (megtörtént!), a végtelennek tűnő célegyenesre ráfordító, enyhén döntött Peraltada-kanyar pedig kifejezetten veszélyesnek számított, ha valaki letért a felgumizott ideális ívről. A motorokat a ritka magaslati levegő állította komoly próbatétel elé, átlag 8-10%-kal csökkent a teljesítményük a kevesebb oxigén, a rosszabb égési hatásfok miatt. 1990-ben a vasárnap délelőtti bemelegítő edzésen egy kóbor kutya tévedt a pályára, emiatt rövid időre le kellett állítani a tréninget!

A Larrousse csapat pilótáinak vesztét azonban nem a por, hanem az eső okozta (ami ritkaság arrafelé). A pénteki első szabadedzésen Szuzuki Aguri, az időmérőn Philippe Alliot törte ripityára az LC90-est, miután megcsúsztak egy vízátfolyáson. Ennek ellenére mindketten kvalifikálták magukat a versenyre, ellentétben a Leyton House March csapat pilótáival, Ivan Capellivel és Mauricio Gugelminnel, akik meglepetésre nem tudtak bekerülni a 26 induló közé.

Senna az első körben minden lehetséges módon támadta Patresét a vezetésért

Gerhard Berger, akit két héttel korábban korai rajt miatt megbüntettek Montrealban (emiatt elbukta a győzelmet), bizonyítani akart Mexikóvárosban: 1:17,227 perces körrel nyerte a pénteki időmérőt, amit másnap senki sem tudott túlszárnyalni. Berger ezzel a szezonnyitó phoenixi futam után megszerezte második mclarenes pole pozícióját. Mellőle 0,271 mp-es hátránnyal Patrese várhatta a rajtot a Williamsszel (a Renault V10-es motorja bírta legjobban a magaslati levegőt), mögöttük Senna és Mansell, Boutsen és a fiatal Jean Alesi (Tyrrell), Martini (Minardi) és Piquet, valamint Nakadzsima (Tyrrell) és Stefano Modena (Brabham) sorakozott fel a rajtrácson, utóbbiak a szuperlágy Pirelli edzésgumiknak köszönhették kiugró eredményüket. Alain Prost csak a 13. időt futotta a Ferrarival, de a francia higgadt maradt. Azt mondta, sokkal fontosabb, hogy az autó versenybeállításokkal gyors legyen.

Prost elkeserítő 13. rajthelye ellenére higgadt maradt – és neki lett igaza

A rajt után Patrese állt az élre, mögé Senna, Berger, Mansell, Boutsen, Piquet és Alesi sorolt be. Prost a kilencedik helyre jött fel az első körben, miközben Senna minden lehetséges (és lehetetlen) helyen támadta a vezető Williamst. A második kör elején, az első kanyar féktávján aztán sikerült megelőznie az olaszt, Berger követte a példáját, így a két McLaren-Honda vette át a vezetést.

Berger már a 12. körben kerékcserére kényszerült, de a futam végére visszajött a dobogóra

Az osztrák nagyon igyekezett lépést tartani Sennával, de a nagy tempótól gyorsan elkoptatta ez első abroncsait, már a 12. körben kerékcserére kényszerült. A tizenkettedik pozícióba tudott visszajönni és megkezdte az előretörést, hasonlóan Prosthoz, aki ekkor már a hatodik helyen haladt Senna, a remekül versenyző Piquet, Boutsen, Patrese és Mansell mögött!

A Renault V10-es motorral meghajtott Williamsek komoly konkurenciát jelentettek a V12-es Ferrariknak. Mansellnek a 22. körig kellett várnia, mire utat talált Patrese mellett, majd a 26. fordulóban Boutsent is megelőzte.

Prost már az első körökben elkezdte ledolgozni a hátrányát, a Ferrari nagyon gyors volt

Piquet jól versenyzett a Benettonnal, második is volt, de végül be kellett érnie a hatodik hellyel

Prost árnyékként követte az angolt, de közben arra is ügyelt, hogy kímélje az 1-es számú Ferrarit: Mansell szélárnyékában haladva sokkal kevesebb gumit és benzint fogyasztott. Már csak Senna és Piquet haladt a vörös paripák előtt. Nigel a 36. körben előzte meg egykori csapattársát, Prost hét fordulóval később intézte el a brazil világbajnokot.

Prost 15 körrel a leintés előtt átveszi a 2. helyet Manselltől – az angol tehetetlen volt

Senna tartotta Prostot, amíg lehetett, de a 63. körben durrdefektet kapott, kiesett

A nem túl biztató edzéseredmény után minden a Ferrari győzelmére mutatott, csak az volt a kérdés, vajon Mansell szerzi-e meg első győzelmét, vagy Prost a másodikat a szezonban? A kérdés eldőlni látszott, amikor az 55. körben Prost könnyedén megelőzte a csapattársát, Mansell nem sokat tudott tenni ellene. Csakhogy Sennát utolérni egy dolog volt, megelőzni teljesen más. A francia hét fordulón keresztül fárasztotta brazil riválisát, akinek lassú defektje volt, az egyik abroncs folyamatosan eresztett. A McLaren jobb hátsó gumija végül a 63. körben felrobbant, és mire Senna bevánszorgott a boxba, a felfüggesztés olyan ütéseket kapott a szabadon kalimpáló gumicafatoktól, hogy nem lehetett megjavítani az Mp4/5B-t. Ezzel szabaddá vált az út Prost előtt a győzelem felé.

Mansell megelőzi Bergert a 2. helyért a Mexikói GP utolsó előtti körében:

Az utolsó körökben veszélybe került a Ferrari kettős sikere, amikor Mansell elfékezte magát az S-kanyarnál, és az időközben visszakapaszkodott Berger elment mellette. A Brit Oroszlán azonban elszánt volt, az utolsó előtti körben egy rá jellemző, igen bátor manőverbe kezdett: a Peraltadában, külső íven támadta meg Bergert, aki nem akart kockáztatni egy esetleges karambolt, ezért nem sokat ellenkezett. Mansell manővere azonban annyira látványos volt, hogy kiérdemelte az év előzése címet.

Alain Prost 53 győzelme talán legszebbikét aratta 1990-ben, Mexikóvárosban. Ez volt egyben a Ferrari 99. diadala is

Mexikói Nagydíj, Autódromo Hermanos Rodríguez
1990. június 24.                             69 kör = 305,049 km

1. Alain PROST (FRA) Ferrari 641 – Ferrari V12       1:32.35,783 óra (197,664 km/h átlag)

2. Nigel MANSELL (GB) Ferrari 641 – Ferrari V12                    + 25,351“

3. Gerhard BERGER (AUT) McLaren Mp4/5B – Honda V10   + 25,530“

4. Alessandro NANNINI (ITA) Benetton B190 – Ford HB V8  + 41,099“

5. Thierry BOUTSEN (B) Williams FW13C – Renault V10        + 46,669“

6. Nelson PIQUET (BRA) Benetton B190 – Ford HB V8           + 46,943“

7. Jean ALESI (FRA) Tyrrell 020 – Ford-Cosworth V8             + 1:06,142

8. Martin DONNELLY (GB) Lotus 102T – Lamborghini V12   + 1:09,918

Leggyorsabb kör: 1:17,958 (204,156 km/h) – Alain Prost, Ferrari (az 59. körben)