Egyre mélyebb válságba süllyed a száguldó cirkusz. A Caterham és a Marussia csődje után az utolsó védvonalba szorult Lotus, Sauber és Force India vezetői meg vannak róla győződve, hogy éppen kicsinálják őket. Bernie Ecclestone Austinban még bűnbánóan feltartotta a kezét, most viszont tagadja, hogy az F1 évi 900 millió dolláros bevételének igazságosabb elosztását ígérte volna. „Szuper GP2-es” autókkal akarja felduzzasztani az F1-es mezőnyt – talán azért, hogy ha mennie kell, minél nagyobb káoszt hagyjon maga után. Simon István gondolatai Michael Schmidt jegyzete nyomán.
Jean Todt már többször – a Peugeot ralicsapatánál és a Ferrarinál – bizonyította kiváló válságmenedzseri képességeit. Most a Formula-1-nek lenne rá égetően nagy szüksége
A Formula-1 éppen elpusztítja önmagát – jelentette ki Németország egyik leg(el)ismertebb F1-es tudósítója, Michael Schmidt az Auto, Motor und Sport hasábjain. A nagycsapatok vagy harmadik autó indítását, vagy az előző évi kasztni eladását (átadását) szorgalmazzák a kisebb csapatoknak. Ezzel ugyan saját maguknak állítanának konkurenciát, de még mindig sokkal olcsóbban megúsznák, mint ha át kellene engedniük a hatalmas pénztorta egy részét, ami a konstruktőr-világbajnokság elitjében elfoglalt pozíciójuk után járó, bőséges pénzjutalomból ered.
Bernie Ecclestone az Amerikai Nagydíjon még bűnbánást színlelt, amikor angol riporterek előtt kijelentette: „Valószínűleg túl sok pénzt osztunk szét rosszul, ez alighanem az én hibám”. Üzlettársa (papíron inkább a főnöke), Donald Mackenzie, a Formula-1-et birtokló CVC Capital Partners egyik tulajdonosa azt mondta: Ecclestone-tól függetlenül, személyesen fog tárgyalni a „kiscsapatokkal“ arról, hogy tudná kártalanítani őket.
A Ferrari közel 700 fős munkaerőt tart fenn évi 220 millió euróból – a motorfejlesztő részleg emberei nélkül!
A Sauber összesen 300 emberrel dolgozik, és 90 millió euróból hozzák ki a teljes szezont. Ha nem csökkenek drasztikusan a költségek, a svájciak lehúzhatják a rolót
Kiscsapatok alatt a Lotust, a Saubert és a Force Indiát értette, amelyek a Caterham és a Marussia csődje után az utolsó védvonalban, a szakadék peremén találták magukat. Jól illusztrálják a mezőny végén kullogók helyzetét a Lotus csapatfőnökének, Gérard Lopeznek a szavai: „Azt ígérték, hogy évi nyolcmillió dollárba fognak kerülni az új erőforrások. Két év alatt negyvenmilliót fizettünk ki a Renault-nak!“
Ecclestone São Paulóban már mindent tagadott: bűnbánó maszkját félredobva a bajba került Caterham és Marussia vezetőit kiáltotta ki bűnbaknak. „Emberek (vállalkozók) jönnek és mennek. Egy csapatvezetőnek tudnia kell, mennyi bevétele és mennyi kiadása van. Attól tartok, elkalkulálták magukat – több pénzt költöttek, mint amennyijük volt. Ilyeneknek nincs helyük a Formula-1-ben” Amikor riporterek arról kérdezték, lesznek-e harmadik autók a tehetősebb csapatoknál, az F1 irányítója merész új tervvel állt elő: felspécizett GP2-es autókkal töltené fel a (Lotus és a Sauber feltételezett kiválásával) 14 autósra csonkult mezőnyt. Micsoda ötlet! Valószínűleg mindezt még egy újfajta pontrendszerrel is megbolondítaná, teljessé téve a káoszt – teszi hozzá immár Michael Schmidt.
Bob Fernley (balra) és Vijay Mallya egyelőre tartja a Force India kormányát, de inog a hajó…
Kaltenborn szerint Ecclestone (és társai) ki akarják véreztetni az F1 kiscsapatait, hogy másokat ültessenek a helyükre
Itt érdemes megállnunk egy pillanatra, és felidézni, amit Bob Fernley (a Force India helyettes csapatvezetője) és Monisha Kaltenborn (a Sauber csapatfőnöke) már Austinban gyanított és ki is mondott: előre megtervezett lejárató kampány folyik ellenük, melynek célja, hogy kivéreztessék, kicsinálják őket. Schmidt úgy véli, Ecclestone arra törekszik, hogy minél nagyobb káoszt hagyjon maga után, ha a CVC Capital úgy döntene, tovább nem tart igényt a szolgálataira az F1 irányítójaként.
A Formula-1 legnagyobb problémája immár legalább másfél évtizede a sikeres csapatok önzősége. Mindenki csak a saját orráig lát, a saját érdekeit nézi, a sportágét csak elvétve. Ezért dúl a vita a három motorgyártó, a Mercedes, a Ferrari és a Renault között is: a franciák és az olaszok a motorfejlesztést korlátozó szabályok feloldását akarják, hogy utolérhessék a németeket, miközben a Mercedest szapulják, amely „a sportág érdekében“ nem hajlandó feladni kemény munkával kivívott helyzeti előnyét. Arról senki sem beszél, hogy ha a németek engednének, a motorfejlesztési költségek újra elszabadulnának, lehetetlen helyzetbe hozva nemcsak az azokat megvásárló kis- és közepes csapatokat, de magukat a motorfejlesztőket is!
Pedig csak egy kis belátásra lenne szükség a nagycsapatok vezetői részéről. El kellene fogadniuk, hogy a 900 millió dolláros „torta” (ennyi bevételt termel a száguldó cirkusz egy év alatt a televíziós jogdíjak és a reklámok értékesítéséből) kétharmadát egyformán kellene szétosztani az összes csapat között. A maradék egyharmad kérdés nélkül vándorolhatna a legsikeresebbek, a legismertebbek, vagy a történelmileg legfontosabbak kasszájába.
Michael Schmidtnek van egy javaslata arra is, hogyan lehetne elkerülni a rövidlátó kalandorokat az F1-ben. „Le kellene szállítani az időmérő edzésen a 107%-os limitet 105 százalékra, és kikötni, hogy csak az kaphat a pénzből, aki ezt a limitet a versenyek 95 százalékán megfutja“. Így a Formula-1 az autósport csúcskategóriája maradna. Ecclestone pedig előre kifizethetné az összes motorgyártót és egyéb alkatrészek beszállítóit. „Mi haszna van a Ferrarinak abból, hogy a Marussia tönkremegy? Senki sem fizeti ki nekik a motorok 20 milliós lízingdíját. Okosabb lett volna azt a húszmillió dollárt előre odaadni a csapatnak.” Csakhogy ehhez meg kellene tanulnia a Ferrarinak lemondania a hatalmas hasznon egy részéről, amit a konstruktőr-vb-n elfoglalt előkelő helyezés mindig garantál.
Jean Todt kivár: a francia nagy taktikus, aligha véletlen, hogy eddig nem szólalt meg az F1 krízise ügyében…
Egy testület, illetve személy még nem szólalt meg a Formula-1 krízise ügyében: a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) elnöke, Jean Todt. „Az FIA feladata, hogy gondoskodjon az autóversenyek biztonságos és sportszerű lebonyolításáról“ – idézi az FIA alapszabályát Schmidt. A feladat első fele teljesül, de a második nem. A szövetség korábbi elnöke, Max Mosley már régen Ecclestone és az egymással acsarkodó csapatok orra alá dörgölte volna ezt az írást, és gondoskodott volna a változásról – véli német kollégánk. Pontosan ezt várjuk és reméljük most Jean Todttól.
Todt nagy taktikus: ha kell, képes kivárni és a megfelelő időben lecsapni. Ezt tudjuk róla azokból az időkből, amikor még a Ferrari F1-es csapatfőnöke volt. Most azonban vészhelyzet van, ami azonnali és határozott beavatkozást igényel. A beteg – esetünkben a Formula-1 – már kékül és alig lélegzik.
Monsieur Todt, kérjük, most avatkozzon be!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: