Jacques Villeneuve újra állandó tagja a Formula-1-es paddocknak, ahol a SKY Italia szakkommentátoraként jelentkezik sokszor furcsa, de mindenképpen eredeti véleményével. Az 1996-os és 1997-es Magyar Nagydíj győztese visszasírja a régi Hungaroringet, de nem csak emiatt nem csalódtunk benne…
Aranysárgára melírozott séró, merész beszólások, elképesztő autókontroll – Villeneuve mindig is egy vagány lázadó volt
Simon István – Hungaroring. Fotók: Williams F1, Nagy F. László
Igaz, hogy 1996-ban az első F1-es szezonjában számítógépes játékokon tanulta be a Hungaroringet?
J.V.: Igen, a legtöbb pályát így memorizáltam. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap a PlayStation előtt ültem és játszottam. Megtettem a verseny előtt két-három kört, hogy megtanuljam, merre kanyarodik a pálya, és ennyi. Aztán abbahagytam, mert nem akartam, hogy túlságosan berögzüljön, megszokássá váljon a számítógépes rutin.
Szeretett Mogyoródon versenyezni?
J.V.: Hogyne! Mindig szuper volt itt lenni. Főleg a versenyeket szerettem a Hungaroringen, mert a pálya fizikailag nehéz, türelmesnek kellett lenned, a futamok mindig kiszámíthatatlanok voltak… Annyi minden történt! Egyébként jobban szerettem a régi pályát: a régi első kanyart, a tempósabb sikánt…
A 2003-ban átépített kanyarok nem tették izgalmasabbá a pályát?
J.V.: Szerintem nem. A régi Hungaroringnek más volt a ritmusa. Összetett, nagyon nehéz pálya volt. Sem az átépített első kanyar, sem a 12-es kanyar nem segítik az előzést. A régi nyomvonal sokkal jobb móka volt.
Aztán újra nyert 1997-ben, a világbajnoki címe évében.
J.V.: Arra a versenyre jobban emlékszem, mint a ’96-osra, mert sokkal drámaibb volt. Az utolsó körben előztem meg Damon Hillt, de ugyanannyira megmaradt bennem, hogy a verseny napján szuper-forróság volt. Akkoriban sokat buliztam együtt David Coultharddal, és a verseny előtti este elmentünk egy diszkóba. Vasárnap iszonyú meleg volt, mindketten szenvedtünk, mint a kutya. Sokáig mögöttem jött a versenyen, azt hiszem, a második-harmadik helyen. Utána beszélgettünk és David azt mondta, bízott benne, hogy egy kicsit lelassítok, hogy ő is tudjon egy kicsit pihenni – én meg azt reméltem, ő fog lassítani, hogy nekem ne kelljen annyira nyomni… A végén Damonnak gondja akadt a váltóval, elkaptam az utolsó körben és úgy előztem meg, hogy a füvön vágtattam keresztül.
A verseny utáni nyilatkozatában azt mondta, az időmérő edzésen direkt rontotta el az egyik körét, hogy gyakoroljon a versenyre…
J.V.: Nem, nem, vicceltem, persze. Ha a győzelemről van szó, mindig be kell vállalni a kockázatot. Egyébként ez a győzelmem azért is emlékezetes, mert a Goodyear gumik, amiket az én csapatom használt, sokkal rosszabbak voltak, mint az Arrows japán abroncsai. A Goodyear acéldrótokat használt az abroncs merevítésére, így a futófelület nagyon gyorsan elkopott a forró aszfalton.
Mit mondott Damonnak a verseny után, a dobogón?
J.V.: Mit kellett volna mondanom? Elnézést kérni tőle? Azt semmiképpen. Az ember akkor kérjen elnézést, ha valami rosszat csinált. Persze, sajnáltam őt, mert végig vezetett, de a győzelem, az győzelem, nekem pedig nagyon fontos volt, hogy világbajnok legyek.
Volt-e olyan pontja a pályának, ahol ön tudott előzni, míg másoknak ez nem jutott volna eszébe?
J.V.: Nem nagyon, mivel a pálya egy kicsit a monacóira hasonlít. Meg kell lepni az ellenfelet, vagy hibába kell hajszolni – legalábbis így ment ez régen. Manapság, a DRS segítségével már más a helyzet, sokkal könnyebb előzni. Az én időmben a rajtnál lehetett pozíciót fogni, vagy a hosszú, nyújtott jobbos kanyarban, az ötödik kanyarban. Ott mindig meg tudtam előzni egy-két autót a külső íven, de csak az első körben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: