Ferrari x 900!

Ezen a hétvégén, a Belga Nagydíjon ünnepli 900. Formula-1-es nagydíját a Ferrari. Minden idők legeredményesebb és legnépszerűbb versenyistállója előtti tisztelgésként A Száguldó Cirkusz blog összegyűjtötte a Scuderia történetének mérföldköveit. A centenáriumi futamok eseményeinek felelevenítése mellett egyúttal kitekintést adunk az adott szezonra, illetve korszakra is.

A 100. – Német Nagydíj, Nürburgring, 1963. augusztus 4.

“il Grande John” – ahogy a tifosók becézték angol kedvencüket – Surtees majdnem 2 év után aratott újra győzelmet a Ferrarinak a Nürburgringen, 1963-ban

1. Surtees (GB) Ferrari 156 F1

2. Clark (GB) Lotus-Climax

3. Ginther (USA) BRM

        Kiesett: Mairesse (BEL) Ferrari 156 F1 (baleset, 2. kör)

AZ 1961-es sikersorozat után, amikor a Ferrari pilótái első-második helyen végeztek a világbajnokságban, hosszú ideje nem termett babér Enzo Ferrari fiainak. Az új húzóember, John Surtees harmadik lett Hollandiában és második a Brit Nagydíjon, az elemében lévő Jim Clark mögött. Surtees azonban – akit a motorsport-imádó olaszok csak „il Grande John”-ként emlegettek – a Nürburgringre felszívta magát: megszerezte a második rajthelyet Clark mögött. A Lotus Climax motorjának gyújtásproblémái miatt a „Repülő skót” az első körben lassulni kezdett, amit Surtees kihasznált és az élre állt. A gyors, de lila ködben vezető Willy Mairesse már a második körben elintézte a másik Ferrarit, amikor a Flugplatz kanyarban kirepült a pályáról, halálra gázolt egy mentőorvost és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, ami véget vetett F1-es karrierjének. (A vadóc belga néhány évvel később emiatt lett öngyilkos egy hotelszobában.)
Surtees – Clark, Graham Hill és Ginther technikai problémáit kihasználva – tovább robogott a kockás zászló felé, és közel két év várakozás után megszerezte a Scuderia első győzelmét. Az angol a következő évben világbajnok lett, ami után tíz szűk esztendő következett az akkor még Modenában székelő istállóra.

Surtees és Enzo Ferrari. A Commendatore nehéz természete is hozzájárult ahhoz, hogy az angol 1966 elején távozott

A 200. – Brazil Nagydíj, São Paulo/Interlagos, 1973. február 11.

Merzario inkább a Ferrari legfőbb bevételi forrását jelentő sportkocsiversenyeken jeleskedett, de 1973-ban, Brazíliában megverte a köztudottan gyors Jacky Ickxet

1. Fittipaldi (BRA) Lotus-Ford

2. Stewart (GB) Tyrrell-Ford

3. Hulme (NZL) McLaren-Ford

4. Merzario (ITA) Ferrari 312 B3, 1 kör hátrány

5. Ickx (BEL) Ferrari 312 B3, 1 kör hátrány

“Marlboro Man”: Merzariót könnyű volt felismerni jellegzetes cowboykalapjáról.

Sok mindennek lehetett nevezni a Ferrarit a hetvenes évek elején, csak hatékony F1-es csapatnak nem. Maranellóban káosz uralkodott: az 1973-ra szánt 312B3-ast eredetileg Mauro Forghieri tervezte, akinek mérnöki képzését maga Enzo Ferrari finanszírozta. De az intrikáktól és politikai manőverektől átszőtt légkör oda vezetett, hogy Forghierit az év elején leváltották az F1-es részleg vezetői posztjáról. A 312B3-as fejlesztését egy angol mérnök, John Thompson vette át, ami kiváltotta a patrióta tifosók ellenszenvét. A Brazil Nagydíj, a Ferrari 200. vb-futama kivételesen jó eredménnyel zárult: a Ferrari sportkocsi-programjában szép sikereket elért Arturo Merzario a 4., a csapathoz hosszabb-rövidebb kihagyás után többször visszatérő Jacky Ickx az 5. helyen futott célba (körhátrányban), ezzel a csapat legjobb eredményét értéke el a szezonban. Ezután a Ferrarinak esélye sem volt, hogy dobogós helyekért küzdjön, amit No.1 pilótájuk, Ickx megelégelt, és szezon közben a McLarenhez szerződött. A Scuderia történetének addigi legnagyobb válságát végül Enzo Ferrari úgy oldotta meg, hogy visszahívta Forghierit, aki áttervezte az autót. A következő szezontól keresztbe beépített váltót kapott (312T), és Niki Lauda addig nem látott sikersorozatra vezette a gárdát.

A 300. – Holland Nagydíj, Zandvoort, 1979. augusztus 26.

1. Jones (AUS) Williams-Ford

2. Scheckter (SA) Ferrari 312 T4

3. Laffite (FRA) Ligier-Ford

        Kiesett: Villeneuve (CAN) Ferrari 312T5 (kicsúszott/felfüggesztés)

A Ferrari 312 T4 kettős győzelmet aratott az első két futamán, Kyalamiban és Long Beach-en. Scheckter (jobbra) és Villeneuve a világbajnoki csata hevében is barátok tudtak maradni, annyira tisztelték egymást

Klasszikus szezonként vonult be a Ferrari emlékkönyvébe 1979. Az akkor már ötödik éve finomított 312T konstrukció elérte fejlesztési potenciálja csúcsát, 12 hengeres boxermotorja nemcsak gyorsnak, de megbízhatónak is bizonyult. Gilles Villeneuve káprázatos versenyekkel tetoválta keresztbe a nevét a tifosók szívén, míg a frissen leigazolt Jody Scheckter nagy tapasztalatot és nyugalmat hozott Maranellóba.

Gilles nem ismert lehetetlent Hollandiában (sem)

 Az első két futam (még a régi autóval) nem sok pontot hozott, de Kyalamiban és Long Beachen Gilles és Jody kettős győzelemmel demonstrálta, hogy az új 312 T4 a világbajnoki cím legfőbb esélyese. Scheckter később nyerni tudott Belgiumban és Monacóban, magabiztosan vezette a pontversenyt, ezért Villeneuve mindenképpen győzni akart Hollandiában. Alan Jones megelőzése után, a 12. körben átvette a vezetést, de a 47. körben a kanadai túlnyomta a gázt, kipördült. Visszatolatott a pályára, de néhány körrel később bal hátsó defektet kapott. Gilles lehetetlent nem ismerve, három keréken billegett vissza a Ferrari-garázsba, ám a csapkodó gumidarabok addigra tönkretették a féltengelyt. Scheckter második lett, majd két héttel később, Monzában megnyerte a vb-címet, de az F1 rajongótáborában mégis inkább Villeneuve hősies küzdelme él máig elevenen.

Gilles Villeneuve és Jody Scheckter. Teljesen más színű és gyártmányú tűzálló overallt viseltek: a Ferrari akkoriban még engedte, hogy saját szponzoraikat reklámozzák

A 400. – Amerikai Nagydíj, Detroit, 1986. június 22.

Alboreto öt éven át viselhette a büszke 27-es rajtszámot. Az 1986-os Detroiti GP-n (a képen) szerencsével jött be negyediknek

1. Senna (BRA) Lotus-Renault Turbo

2. Laffite (FRA) Ligier-Renault Turbo

3. Prost (FRA) McLaren-TAG Porsche Turbo

4. Alboreto (ITA) Ferrari F1/86 Turbo   + 1:30,936
   Kiesett: Johansson (S) Ferrari F1/86 Turbo (generátor)

Hiába állt korán, már 1980 végén a turbóforradalom élére a Ferrari, hiába csatázott a vb-címért 1983-ban René Arnoux, majd 1985-ben Michele Alboreto, a Scuderia 1986-ban mélypontra került. Alboreto és a tehetséges svéd, Stefan Johansson erejéből legfeljebb pontszerző helyekre futotta, a dobogón ritka madárnak számítottak. A svéd nem kis meglepetésre az ötödik rajtkockára kvalifikálta az F1/86-ost Detroitban (Alboretónak a 11. rajtrács jutott), de 23 körrel a leintés előtt töltéshiba miatt félre kellett állítania a kocsit.
Alboreto – Piquet és Mansell hibáit, valamint a Ligier-csapat elbénázott kerékcseréit kihasználva – csendesen lopakodott előre, végül negyedikként intette le a kockás zászló a csapat 400. nagydíján. Enzo Ferrari hajlott korára és betegségére való tekintettel Marco Piccinini irányította a gárdát, az olasz bankár azonban nem tudott fegyelmet tartani. A várva várt fordulatot a következő év hozta meg a Scuderiánál, amikor leigazolták a McLarentől John Barnardot technikai igazgatónak, Johansson helyére pedig a vagány és szélvészgyors Gerhard Bergert ültették be.

Johansson ferraris pályafutása jól indult 1985-ben, de négy dobogós helyezése ellenére mennie kellett ’86 végén

Az 500. – Magyar Nagydíj, Hungaroring, 1992. augusztus 16.

A Ferrari félezredik nagydíján egy olasz, Ivan Capelli szerzett pontot, körhátrányban 6. lett a Hungaroringen

1. Senna (BRA) McLaren-Honda

2. Mansell (GB) Williams-Renault

3. Berger (A) McLaren-Honda

        6. Capelli (ITA) Ferrari F92A, 1 kör hátrány
       Kiesett: Alesi (FRA) Ferrari F92A (kicsúszott, 15. kör)

Gyenge szezonkezdés után, szinte pironkodva készült 500. Grand Prix-futama megünneplésére a vörös gárda a Hungaroringen. Jean Alesi gyors volt ugyan, de megbízhatatlan, Ivan Capelli (az első olasz Ferrari-pilóta Alboreto 1988-as menesztése óta) ezzel szemben nyugodt, de lelkileg instabil és mindketten vonzották a baleseteket. Az angol tervezőzseni, Harvey Postlethwaite elgondolása alapján készült, dupla alvázas F92A a szélcsatornában kiváló értékeket mutatott, a pályán azonban lassúnak bizonyult. A Hungaroringen mindenki azt figyelte, vajon Nigel Mansell be tudja-e biztosítani első vb-címét, vagy Ayrton Senna egy győzelemmel el tudja halasztani az ünneplést a Williamsnél. Alesi és Capelli éppen csak befért a legjobb tízbe az időmérő edzésen, amit az 500. futam alkalmából meghívott egykori Ferrari-pilóták – Gigi Villoresi, John Surtees, Niki Lauda, Clay Regazzoni, Patrick Tambay – fejcsóválva nyugtáztak. Azt is, amikor Alesi egyedül haladt a hetedik helyen, de túlpörgette a hátsó kerekeket és kicsúszott. Capellit egy nyugodt verseny után hatodikként intették le, ezzel egy pontot szerzett, ami nem adott okot az ünneplése. A Ferrari újabb feltámadására még éveket kellett várni.

Jellemző kép 1992-ből: Alesi idő előtt a pálya szélén. Harvey Postlethwaite gyönyörű versenyautót alkotott, de a kettős alváz a gyakorlatban nem vált be

A 600. – Belga Nagydíj, Spa-Francorchamps, 1998. augusztus 30.

1. Hill (GB) Jordan-Mugen-Honda

2. R. Schumacher (D) Jordan-Mugen-Honda

3. Alesi (FRA) Sauber-Petronas

4. A Belga Nagydíj rajtja után nem sokkal 13 autó szaladt egymásnak. A későbbi győztes, Damon Hill a sárga Jordanben szerencsésen kimaradt a csetepatékból

 
Kiesett: Schumacher (D) Ferrari F300 (baleset, 26. kör)
Kiesett: Irvine (GB) Ferrari F300 (baleset, 27. kör)

A kilencvenes évek végén a Ferrari és a McLaren párviadala határozta meg a száguldó cirkusz képét. Häkkinen és Coulthard csapata nagy technikai fölényben kezdte 1998-at, de a Ferrari – Jean Todt és Ross Brawn céltudatos irányításával, Michael Schumacherrel és Eddie Irvine-nal a volánnál – a szezon közepére utolérte a nagy riválist.

Az első ferraris vb-címéért hajtó német a mogyoródi győzelme után Spában át akarta venni a pontverseny vezetését, de a száraz időmérő edzésen csak a 4. rajthelyet tudta megszerezni a két McLaren-Mercedes mögött. A verseny reggelén aztán megérkezett az Ardennekre jellemző, apró szemű eső, amitől visszatért Schumacher önbizalma. Coulthard tömegkarambolt idézett elő a rajtnál, ami 13 autó vesztét okozta. A megismételt rajt után a kerpeni állt a csonka mezőny élére. Michael mesterien vezetett a szitáló esőben, 40 másodperccel járt Damon Hill előtt, amikor Coulthard következett a lekörözendők sorában. A skót lehúzódott a pálya szélére, hogy elengedje, ám Michael az esőfüggönyben későn vette észre a McLarent, összeütköztek és kiestek. Miután bevitte a garázsba a háromkerekűvé vált F300-ast, Schumacher kitépte magát a kocsiból és átrohant a McLaren-garázsba, hogy móresre tanítsa a skótot. „Ki akarsz nyírni?!” – üvöltötte Coulthardnak, a pilóta testi épségéért aggódó McLaren-szerelők sorfalán át. A verseny leggyorsabb köre nem vigasztalta az elbukott győzelemért, illetve világbajnoki címért.

A 700. – Belga Nagydíj, Spa-Francorchamps, 2004. augusztus 29.

A 2004-es Belga nagydíj rajtja. Elöl a pole-ból indult Trulli (Renault), mögötte Coulthard (McLaren) és a Ferrarik, Schumacherrel és Barrichellóval. A későbbi győztes, Räikkönen a külső íven próbál előretörni

1. Räikkönen (FIN) McLaren-Mercedes

2. Schumacher (D) Ferrari F2004 + 3,132 mp.h.

3. Barrichello (BRA) Ferrari F2004 + 4,371 mp.h.

Majdnem tökéletesen sikerült a Scuderia 700. GP-hétvégéje. Michael Schumacher és Rubens Barrichello dominált az egész szezonban: a Belga Nagydíjig hét kettős diadalt arattak a világverő F2004-gyel, csak egy győzelmet engedtek át a konkurenciának. Kedvenc pályáján, Spa-Francorchamps-ban a német arra készült, hogy megszerzi szezonbeli tizenkettedik győzelmét, ami egyet jelentett az F1-es rekordnak számító, hetedik világbajnoki címével. Csakhogy jött a trónkövetelő Kimi Räikkönen, aki csak a 10. helyről startot, de ragyogó rajttal felzárkózott a vezető bolyhoz, majd egy rövid biztonsági autós fázis után átvette a vezetést, amit aztán biztos kézzel győzelemre váltott. Schumacher és Barrichello is áthámozta magát a mezőnyön, felzárkóztak Räikkönen mögé, de nem tudták veszélyeztetni a finn sikerét. A szuperpáros kettős dobogóval tette emlékezetessé a Ferrari 700. nagydíját, Michael bebiztosította hetedik vb-koronáját, a csapat pedig megszerezte szintén rekordnak számító 14. konstruktőr-világbajnoki címét.

“Simply the Best”, azaz Egyszerűen a legjobb! A Ferrari szerelői így várták célba a 7. vb-címét megszerző, ezzel új F1-es rekordot felállító Michael Schumachert

A Ferrari 2000-es évekbeli sikereinek kovácsai: Ross Brawn technikai igazgató,  Schumacher és Jean Todt csapatfőnök

A 800. – Török Nagydíj, Isztambul, 2010. május 30.

1. Hamilton (GB) McLaren-Mercedes

2. Button (GB) McLaren-Mercedes

3. Webber (AUS) Red Bull-Renault

        7. Massa (BRA) Ferrari F10
        8. Alonso (SPA) Ferrari F10

Nem sok ünnepelnivaló akadt a Ferrari nyolcszázadik F1-es nagydíján. Pedig a szezon kifejezetten jól kezdődött: a „vébécím-gyárosnak” szerződtetett Fernando Alonso megnyerte az első futamát Bahreinben, sőt, Massa második helyével rögtön kettős Ferrari-siker született. De az olaszok a következő futamokon visszaestek a befújt diffúzort kitaláló Red Bull, illetve az őket sikeresen kopírozó McLaren mögött. A jubileumi, 800. futamot egy olyan pályán rendezték, ahol Felipe Massa korábban zsinórban háromszor tudott nyerni, és Alonso is állt már dobogón. Mégsem jött ki jól a lépés Isztambulban: a brazil csak a 8., a spanyol a 12. rajthelyre kvalifikálta az F10-est. Massa erejéből végül a hetedik helyre futotta, mert hiába ütközött emlékezetes módon a két Red Bull-pilóta, Webber és Vettel (utóbbi kiesett), mindkét Mercedes és Robert Kubica (Renault) is be tudott furakodni elé. Alonso a verseny nagy részét a másik Renault-pilóta, Vitalij Petrov mögött töltötte, akit képtelen volt megelőzni. Ekkor még nem tudtuk, hogy a szezon fináléjának főpróbáját láttuk. Az idényzáró Abu-dzabi Nagydíjra Alonso a pontverseny éllovasaként érkezett, de 45 körön keresztül képtelen volt utat találni az orosz mellett, ami a spanyol és a Ferrari világbajnoki címébe került.

Alonsót azért szerződtette a Ferrari, hogy folytassa a schumacheri hagyományokat, futószalagon szállítsa a vb-címeket. A spanyol első szezonjában került legközelebb az álom megvalósításához, de egyszer sem sikerült